A nagymama odalépett Juli háta mögé, megsimogatta a vállát, tudta, hogy útjaik hamarosan elvállnak.
Régóta ő nevelte és most a szívében öröm és bánat vegyült egyszerre. Az a kicsi lány, akit ő jó pár éve magához vett, immár Júliává cseperedett, nővé érett. Imre ettől az estétől fogva a kor szokásainak megfelőlen a gárdedám jelenlétében tehette a szépet a lánynak.
A szerenádok folytatódtak és már a szomszédok is hozzászoktak. A korosodó szomszédasszony könnytől üveges tekintettel hallgatta a szemközti háznál szinte már rendszeres műsorrá váló gáláns udvarlást.
Juli soha eddigi életében nem érzett ekkora boldogságot, annyi keserűség és bánat után végre ugyanolyan sugárzó volt az arca mint kislány korában, mint mikor még a szülei éltek. Talán még annál is boldogabb volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése