Hogy is kerültek hozzám? Rengeteget járok Régiségkersekedésekbe, Antikváriumokba, természetesen a ma divatos aukciós portálokat is nagy örömmel látogatom. Általában ezek a látogatásaim nem végződnek vásárlással, hiszen meg sem tehetném, de mindenesetre az Antikvitás üzlet auráját és atmoszféráját magamba szívva mindig gazdagabban jövök el egy-egy ilyen helyről.
Van egy szívemnek nagyon kedves kis régiségüzlet itt Szegeden, egy idős úr a tuladonosa, gyakran felkeresem, ez egyben egy kis időutazás is nekem. Szeretem ott eltölteni szabad óráimat, mert igen ezek néha órákat jelentenek. Az első alkalommal anno, mikor Nála jártam meg is jegyezte, hogy "kishölgy Önnek ilyen üzlet kellene" :). Ezt igen jól látta, mert valóban gyerekkori vágyam, nem a szó hagyományos értelmében vett régiségüzlet csupán, hanem ahol a régi kincsek között a modern design elemi is helyet kapnak, ahol van két asztal és aki betér leülhet egy forró csokáládé vagy egy tea mellé régi könyveket és újságokat lapozgatva. Hátul van az én kis műhelyem, ahonnan, ha belép valalki, mert az ajtó feletti csengő csilingelő hangja jelzi a belépő vendég érkezését, én "előbújok".
Ennek a szenvedélyemnek köszönhetem ezeket a modern kincseket is, amiket most megmutatok. Mindig arra törekedtem, hogy ne legyen túl sok dolog körülöttem, a mennyiség helyett a minőségre helyezem a hangsúlyt, igaz ez rám ruhában és minden egyéb dologban. Sok esetben inkább hosszú ideig gyűjtögetek, hogy a minőséget választhassam inkább. A régiségek no meg a könyvek kivételt képeznek mennyiség tekintetében az otthonunkban, lassan kisebb raktárként üzelemel jelenleg a lakás, legalábbis az egyik szoba mindenképp, de tudom, hogy meglesz mindezeknek a helye egyszer.
Visszatérve eredeti bejegyzésem miértjéhez, a Versace darabokra is egy ilyen túrán akadtam rá. Sokáig nézegettem őket, és reméletem, hogy nem viszik el. Végül potom pénzért jutottam hozzájuk nagy örömömre, nagyságrendileg egy Tesco-s étkészlet árát, itt az olcsóbb fajtára gondolok, fizettem értük. A két tányér és a kávéscsésze alj, ill. a süteményes kistányér az Icarus garnitúra darabjai, a nagy készletből ez a pár darab maradt meg, de én ezeknek is roppant mód örültem. Egyből arra gondoltam, hogy ezek tökéletesek lesznek az ünnepi asztalon Karácsonykor vagy egy romantkus vacsora kellékeként. A Két nagy lapostányér az ünnepi sütemények számára tökéletes, vagy egy kétszemélyes vacsora főfogásához, a kis csészealja a gyertyatartó szerepét tölti be az asztalon, a kis süteményes tányér, pedig jelenleg az üzletünkben van és az a kasszánál ő lett a fizetős tálca.
A kis ékszertartónak is hasonló története van, mint a tányéroknak, internetes barangolásaim eredményeként bukkantam rá. Tavaly kerültek hozzám és nagy meglepetésemre Szegeden tudtam átvenni a karácsonyi régiségvásár forgatagában.
Az egyetlen új darabom, a fekete doboz tartalma. Egy üzlet kiárusítást tartott design termékeiből és ott leltem rá a számomra nagy kincsre...
És hogy mi kellett mindehhez? Idő, szerencse, na jó egy kis pénz is :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése