Mint mindig, most is régi kis "kincseimből" szemezgettem. Szeretek a dolgoknak új funkciót adni, a tárgyakat újragondolni, de igazából akkor tudom magaménak érezni a dolog újrahasznosított részét, ha valami régi tárgy, tárgyam kap így új életet, aminek története, élete volt már korábban is.
Persze vannak kivételek, mert a napokban esernyővel kísérleztem, ami nem mondható régi darabnak, - hacsak nem számítok már a koromat tekintve régi darabnak én is :) - Édesanyámtól kaptam, mivel tönkrement és esernyőként nem funkciónált volna már, kidobni pedig "eszmei" értéke miatt nem szerettem volna, így... na de ez egy másik történet...
Most inkább visszatérek bejegyzésem eredeti témájához az újrahasznosított, jobban mondva szívemnek egy kicsit kedvesebb szót használva "újragondolt" tálcára. Az ötlet nem újkeletű, hiszen egy régi tálcámat korábban lefújtam matt feketére, majd lelakkozztam és a nálam már jól ismert bronz Flóra sziluettel dobtam fel a tálca egyhangúságát, ami azóta ékszertálcaként funkciónal. Mivel sok régi tálcám pihen a kis műhelyemben, úgy éreztem ideje nekik is életre kelniük, így az ünnepek közeledtével.
Nézzük tehát a receptet:
Végy egy régi tálcát, egy flakon festéket.. :), no de komolyra fordítva a szót, lássunk neki:
1. "Angyali álom "
A tálcát, hófehérre fújtam, a téli táj szépségét idézve, egy kis csillámpor, lakk, mécsesek (otthon vagy bármely lakberendezési, dekorációs üzletben fellelhető mécsestartó, és egy kedves angyalka, a régi karácsonyok díszei közül, és hogy azért az elegancia is jelen legyen, a jeges táj érzetét idézve egy kis kristály.
2. "Éjjeli ragyogás"
A tálcát selyemmatt feketére fújtam, egy kis fehér csillámporral megszórva a téli éjszaka fényeit szimbolizálva lelakkoztam. Az előző tálcához hasonlóan mécsesek, egy kedves angyal hópehely "puffon" :), és az elmaradhatatlan kristályok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése