Júlia 1927-ben II. ...

   Juli nagy nehezen a nap izgalmai után mély álomba zuhant. Sokszor álmodott arról a házról, ahol anyja mosónő volt korábban. Az ház úrnője mindig elegáns ruhában járt, a kicsi Juli pedig minden délután a zongora varázslatos hangját hallgatta az ablak alatt, miközben a mamát várta, már akkor megfogadta, hogy egyszer ő is így fog élni. Álmában továbbra is halkan szólt a zene, ami egyszerre csak egyre hangosabbnak és hangosabbnak tűnt. Felült az ágyban és félig álom és valóság között billegve  hallotta, hogy az álomnak gondolt melódia valóság. Egy darabig csak ült a sötétben, a holdfény beszűrödött az ablakán, felkelt és lábujjhegyen az ablakához ment, az ablakhoz közeledve a zene még hangosabb lett, óvatosan elhúzta a függönyt, majd hirtelen a nóta abbamaradt. Juli nem hitt a szemének, Imre állt ott és intett a prímásnak s a három tagú cigánybanda rázendített, a fess udvarló pedig dalra fakadt. Annyira hihetetlen volt az egész és az őszi hűvös éjszakában mégis forróság öntötte el Juli szíve táját. Teljesen belefeledkezve hallgatta a muzsikát és a nótaénekessé avanzsált hősszerelmest. Ám ekkor megjelent Juli mögött a nagymama...

‎"Siquis in hoc artem populo non novit amandi,
Hoc legat et lecto carmine doctus amet.
Arte citae veloque rates remoque moventur,
Arte leves currus: arte regendus amor.
Curribus Automedon lentisque erat aptus habenis, 5
Tiphys in Haemonia puppe magister erat:
Me Venus artificem tenero praefecit Amori;
Tiphys et Automedon dicar Amoris ego."

Ovidius: Ars Amatoria I.

"Van mifelénk, kinek a szerelem művészete újság?
Versemből okulást nyerve, kövesse tanom.
Fürge hajón vásznat s evezőt művészet igazgat,
Gyors kocsit ez gördít, Ámor is erre hajol.
Automedon lovait szekerén ügyesen zabolázta,
Tiphys a haemoni tat mestere volt a habon:
Engem Venus a csöpp Ámorhoz adott nevelőül,
Automedonja legyek s Tiphyse neki magam."