Hol is kezdődött az egész....
A régi ház sok kincset rejtett, a falak kopottak voltak és valami megfoghatatlan szag terjengett a pincében a melléképületben, ami - nem tudom megmagyarázni- mégis vonzó volt az orrom számára. Sokszor mentem be ezekre a helyekre, ilyenkor egy titokzatos mesevilágban éreztem magamat. Minden alkalommal valami különleges tárgyat fedeztem fel, régi üvegek, edények, pókhálós, rozoga, ám mégis gyönyörű antik bútorok.
A házunk mellett volt egy nagyon romos épület, egy ideig féltem felfedezni, egy idős úr lakott benne, meglehetősen zord körülmények között. Ám gyermeki öntudatom és kíváncsiságom felülkerekedett bennem és felfedező útra indultam. A ház, amiben élt valaha gyönyörű lehetett, mikor én megismertem már mindketten, az öreg úr és a ház is elvesztette régi önmagát és pompáját.
Pista bácsival, a romos ház urával, hamarosan sok időt töltöttünk együtt, régi történeteket mesélt, ilyenkor megelevendtek az elöregdett, ódon falak, a ház és az udvar újra nyüzsgő régi mivoltában pompázott.
Barátok lettünk, sokszor ültünk ki a romos mohával borított fedetlen teraszra, és bámultuk a napsütésben, én a kicsi kutyás ernyőm, Ő pedig egy régi szakadt ernyője alól, az elsuhanó vonatokat. Igen, a ház mellett nem messze egy vasútvonal húzódótt, amit hatalmas tégla kőkerítés választott el tőlünk.
Ha most valaki azt kérdezné, hogy is kapcsolódik ide Pista bácsi??
A kincseim, amiket gyűjtöttem, és amik szép lassan újra életre kelnek, nagyon is kapcsolódnak az én kedves öreg Barátomhoz....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése