Pár héttel ezelőtt régi, szívemnek kedves helyeken jártam. Egész nap boklásztam az öreg házban, a fészerben, a padláson. Még meleg volt, így egy kis fehér trikóban, rövid nadrágban és papucsban indultam "nagy utamra". Ahogy beléptem a romos házaba, ismét gyereknek éreztem magam, szinte rohantam a kis eldugodt padlásfeljáróhoz, a rejtett kis kamra titkos bejáratához. Az időm nagy részét a padláson töltöttem, a nap végére úgy néztem ki, mint egy vásott kölyök, még az arcom is tiszta kosz lett, a fehér trikom pedig inkább szürke. Kutattam a régi "kincsek" között, a porban és félhomályban egy rozsdás pajszerrel a kezemben, a sok régi apróság között, egy nagyon nagy meglepetés is várt rám...
Az én egykori kis világom elevendett meg újra, nem hiányzott az internet, a facebook, ami mostanában úgy kitölti időmet. Eszembe sem jutott megnézni az e-mail-eket, és az idő múlása sem tűnt fel aznap, mintha megállt volna körülöttem az idő... újra gyerek voltam, koszos, bátor, kíváncsi és felfedező...
A nap végén Apám csak mosolygott, talán ő is azt a kislányt látta maga előtt újra, akit nem is értett annyira annak idején...
Aznap este szokásomtól eltérően hamar elaludtam, a régi kis ágyamban, jót aludtam, olyan jót, amilyet talán már nagyon nagyon régen nem...
Az elmúlás képei, a múlt emlékei.....
 |
| A "titkok kertje" - padlásfeljáró |
 |
| A fát 25 éve én ültettem Édesapámmal Pista bácsi háza elé, szépen "felnőtt", ahogy én is. |
 |
| A fészer ajtaja, mely sok titkot rejtett számomra gyerekként. |
 |
| Én lennék :). |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése