Nem szeretem a hétfőket, de ezzel sokan vagyunk így szerintem. A mostani hétfő reggel pedig valami miatt különösen kedvezetőtlen volt, így délután úgy döntöttem, hogy próbálom rendezni a a fejemben és a lelkemben a dolgokat, fogtam magam és valami olyan dologba kezdtem, amit eddig még soha nem csináltam, gondoltam, addig sem agyalok fölösleges dolgokon. Úgy voltam vele ennél rosszabb nem jöhet mára, ha pedig nem sikerül a dolog, akkor maximum nevetek egy jót magamon a nap zárásaként és lehúzom a redőnyt. Pár hete gyermekkorom kertjében birsalmát szedtem az öreg fáról. Egy jó ideig nézegettem a konyhában a régi kosárban, Apám telefonon naponta rákérdezett, hogy megcsináltam-e már. Én minden nap bizonygattam, hogy majd holnap, de bevallom őszintén féltem a kudarctól. Na tegnapelőtt aztán felülkerekedett bennem a rossz nap után a tettvágy, megfőztem életem első birsalma szörpjét, elkészítettem az első birslama sajtomat és lekváromat.
És hogy azért a tárgytól ne kanyarodjak el nagyon, a mandulás birsalma szörp nem másban kapott helyet, mint az öreg padláson egykoron porosodott régi kis "flaskákban". A lekvár is csinos kis üvegekbe került, a dióval és mandulával ízesített birsalma sajt pedig még érlelődik....az illata alapján jó lesz :). Na jó kostoló az volt a család számára, és a fényképezőgép és a multifunkcionális tálcám is kapott belőle. Persze, hogy ráborult a szörp, de természetesen erre is gondoltam a "megalkotása" idején, így le lett laminálva, szóval bírja a starpát és a nedvességet, nem úgy a fényképezőgép...:).
ui.: az aggódók megnyugtatására a vész elhárult, a "fotóaparát" megmenekült, hiszen azzal készültek a képek :D.
 |
| "Kívül ronda, belül finom..." |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése