16 évesen szerettem bele egy pompei-i falfestménybe, mely Flórát, a tavasz istennőjét ábrázolta. Valami megfoghatatlan kecsesség és szépség áradt belőle felém, a kép azóta is a szobám falát ékesíti.
Alakja annyira meghatározó vált számomra, hogy ezután Castiglione László "Pompej, Herculaneum" című könyve mindig ott volt velem, az egyetemi éveim alatt az albérletekben, ahogy most is ott van az éjjeliszekrényemen.
Magam sem tudom megmondani, hogy mi lehetett ennek az oka, de nyugalommal töltött el, ha erre az antik falfestményre tekintettem.
Azóta sok év telt, az egyetemi éveknek vége lett, Flóra alakja viszont örök maradt számomra. Szép lassan így született meg bennem a gondolat, hogy modern, ám mégis alakját felhasználva és azt a kort idézve mindennapi használati eszközökön jelenjen meg.
Így született meg a Fibula Aurea első kincse: Divitiae Florae (Flóra kincsei)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése