2012. február 2., csütörtök

Ars lucis - Lux artis II. / A fény művészete avagy a művészet fénye

Nos folytassuk Liana képeivel (korábi bejegyzés: Ars lucis-lux artis I. ), itt most azt hiszem túl sok szófordulatra nem is lesz szükség, bár volt egy elképzelésem, hogy bevonjak a bejegyzésbe mást is, aki talán szakavatottabbként tudott volna a bejegyzés bizonyos vonulatáról írni, de ez másképp alakult.  C'est la vie

Művészet, misztikum, kultúra, design, inspiráció...  Balett, zene, Anna Karenina, anima, lux artis -ars lucis...


Liana saját leírása:

“The scence, inspired by Leo Tolstoy’s Anna Karenina, centers around the Tsar’s royal ballet. Keys of a neglected piano form a circular fan around two white wings made from real feathers…we are, after all, at the Ball of Angels. 19th century piano compositions for lovers are scattered within the base of the coffee table.  The crystal chandelier (also 19th c.) are embellished with feathers. Allegro moderato, yes, but who is leading this dance? Who are the dancers? The answer is obvious: our own imagined memories.” 








Hogy mit látok én ebben az alkotásban? Folytassuk a lélekkel és az atomok világával :).

 Anima- animus, a lélek és a szellem, az élet és az elmúlás, az életelem és a tudat harmónikus egységét. Míg az animus testünk egészében oszlik el, addig az anima a mellkasunk közepén helyezkedik el a lucretius-i életvezetés szerint. Mi is történik ezzel az egységgel az elmúlást követően? Ha ezt az elméletet boncolgatjuk, akkor ez az egység felbomlik és  a halál után éppúgy bontja alkotóelemeire a testet, a lelket és a szellemet, így a halál utáni érzékelést éppúgy alaptalan babonának tartja, mint a lélekvándorlás vagy akár a túlvilági élet tanait.

A materialista világszemelélet részeként atomokból felépülő testek mozaikdarabjai (zongora, csillár) keverednek a misztikum, Istenhit és a művészet világával (tánc, zene allegóriája, angyalszárny)

Számomra ebben az alkotásban egyszerre van a jelen a múlt, a halandóság és halhatatlanság, a művészet és a tárgyi valóság kettősségének leképeződése.

 Az örök kérdés, mi van az elmúlás után, és a legnagyobb kérdés, hogy mit hagyunk magunk után, akár elysium  mezejére lépünk, akár apró atomokra bomlunk szét, vagy isten mellől tekintünk le erre a világra...

Mára ez volt a Delta, Kudlik Juli nékül . Jó éjszakát gyerekek :).










forrás: Liana Yaroslavsky website

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése