Van nekem egy régi vágyam, ez nem más, mint a bútortervezés.
Anyukám mindig emlegeti azt a pillanatot, amikor pöttöm lányként a "birtokunk" pincéje előtt a földön ülve egy kis hajót farigcsáltam. Nagymamám szemébe is könny szökött abban a pillantaban, mivel az én Dédapám nem mással foglalkozott, mint bútorok tervezésével és fafaragással. És hogy milyen csodákat készített, gyerekként mindig ámulva néztem a tükröt, a szekrényeket a balatoni nyaraló szobáiban.
A blogom, a Fibula Aurea (FA :) - antik design esszencia is igazából ezért született meg. Az én kis útkeresésem naplója. Mert jó nagy kanyart tettem ám, mire szépen, lassan kezdem megtalálni a saját utamat. És hogy mi is lesz belőle? Ez a jövő zenéje, rengeteg tanulás és munka kell még hozzá, hogy ez az álom egyszer hosszú évek múlva talán valóra váljon.
Kicsi koromban azt képzeltem, hogy restaurátor leszek egyszer, mert az antik bútorok, tárgyak mindig is elvarázsoltak. Volt bennem viszont egy furcsa érzés, hogy előbb az elmémet kell palléroznom, tanulnom, olvasnom kell, hiszen csak így adhatok később át valamit. Így lett belőlem első körben "antik-nyelvész". Ezt követően az élet teljesen másfelé sodort, munkám kapcsán pszichológia szakra jelentkeztem, ám végül ez nem az én utam lett, talán nem véletlen...
Na de jól elkalandoztam és nagyon hosszú lenne ez a bejegyezés, ha most írnék le egyből mindent, majd szép lassan sorjában.
A korábban említett tervezők közül, Liana Yaroslavsky az egyik, akinek az életútja és művészete is elvarázsolt, mivel a fa mellett a kristály, ami elbűvöl. Nem titkolt célom ennek a két anyagnak az ötvözése idővel antik köntösbe bújtatva (ehhez majd társam is akad idővel egy ékszertervező -"trendőr" segítségével, aki szalmai tanácsaival inspirál), de erről majd később. Úgy éreztem, hogy Liana "műalkotásait" viszont mindenképp meg kell osztanom másokkal is, akik esetleg eddig nem ismerték munkásságát.
Lámpa, design, művészet - múlt és jelen harmóniája...
Ars lucis - Lux artis
Atelier |
Barokk dekadencia és modern design
Lianát ennek a kompoziciónak megalkotásában az Oxigén molekulák mozgása inspirálta. Megmondom őszintén én ezt a munkáját láttam először és igen csak felkaptam a fejemet. Antik nyelvészként az atomizmusra asszociáltam egyből, Démokritosz, Leukipposz és elsősorban az én szívemnek nagyon kedves epikureista filozófia megalkotójára, Epikuroszra. A gimnáziumi latin órák jutottak eszembe, amikor az én kamaszként példaképnek választott tanárnőm, mesélt nekünk az atomok és a lélek kapcsolatáról.
Az atomista filozófusok nézete:
- semmi sem keletkezik a semmiből
- semmi nem múlik el a nem létezőbe
- a világmindenség mindig is így létezett, mint ahogyan ma is látható, és örökké is ilyen fog maradni.
A testek atomokból épülnek fel, formájukat annak köszönhetik, hogy milyen formájú és nagyságú atomokból állnak össze. Az atomok állandó mozgásban vannak, de Epikurosz szerint nem csupán függőlegesen mozognak, hanem elmozdulhatnak, egyenes vonalú egyenletes mozgásukból és így összeütközve keletkeznek a testek.
Ami a legfontosabb, itt a nagy tudományoskodás közepette, hogy Epikurosz szerint a legtökéletesebb forma a gömb, a lélek pedig nem másból, mint gömbatomokból épül fel. És így már nem kérdés szerintem, hogy mit láttam meg én ebben az alkotásban, nem mást mint az lélek leképeződését :).
Folytatása következik...
forrás:Liana Yaroslavsky wesite
Juj,ezt de jó volt most olvasni!
VálaszTörlésSzeretem ezt a "helyet",mindig találok valami "rímet" a bejegyzésekhez a saját életemből.Köszönöm <3!