Mint minden gyerek én is imádtam a titkos, előlem elzárt helyeket felkutatni. Fészerünk és Pista bácsi háza és padlása mellett két hely volt számomra a" titkok kamrája", apai Nagymamám és Juli néni nappalijának vitrine. Nagymamámék egy hatalmas polgári házban, Juli néniék pedig egy polgári lakásban éltek, a hatalmas nappali mindkettőjüknél egy elzárt terület volt, melynek ajtaja csak különleges alkalmakkor nyílt ki. Én titokban sokszor beosontam, sose felejtem el mindkét helyen volt egy nagy baba a kanapéra ültetve, de igazából engem a vitrin kincsei érdekeltek. Hosszú ideig álltam az ajtó előtt, míg hozzá mertem érni a kilincshez, majd gyorsan besurrantam és lábujjhegyre állva néztem, néztem a vitrin szépségeit, úgy kiemeltem volna őket, de a vitrin üvegét már nem mertem elhúzni. Minden egyes kis darabhoz meséket fűztem és leginkébb a kis babaházamban tudtam volna elképzelni őket. Furcsa dolog ez, most így visszagondolva, hogy azok a tárgyak, amik akkor elbűvöltek, most 20-25 évvel később is ugyanolyan hatással vannak rám, csak a saját vitrinem darabjaiként. Sokáig nem érettem az okát, bár mindketten Mamám és Júli néni is nagyon szerettek, mégis mikor egyszer rajtakaptak egy ilyen titkos kalandomon, mindketten "mérgesen" szóltak rám, természetesen én a babákra fogtam az ott létem okát. Nagyon rosszul esett az én kicsi lelkemnek, hogy így rám ripakodtak, mikor én semmi rosszat nem akartam, csak gyermeki kíváncsiásgom hajtott a vitrin felkutatására. Azóta természetesen kezdem sejteni, főleg Júli néném estében, hiszen vitrinének mesés darabjai szívének nagyon kedves ember ajándékai voltak. Ennek ellenére nagyon is ambivalens érzések kavarognak bennem néha, anyai Nagymamámnál nem vonatkoztak rám ilyen kis szabályok, neki a tárgyak kevésbé foglaltak el az életében fontos helyet, egyetlen egy dolgot kivéve, Édesanyja tükörasztalát, amit mindig óvott, védett, de végül mégiscsak megengedte, hogy ott jászak és mikor az üveg elpattant, bár most már tudom, hogy nagyon fájt neki, de nekem ezt nem mutatta, mert annál jobban szeretett engem. Ezeken a dolgokon sokat töprengek mostanában, hiszen én is tárgyaim bűvöletében élek néha, hogy vajon mit fogok tenni én, ha egy pöttöm kislány véletlen eltöri a vitrin meséit...
forrás: google
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése