Mackó úr széke ...

‎"Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt:
egy ködbe olvadt álom és való,
ha hullt a hó az égből, porcukor volt
s a porcukor az abroszon a hó." 

                                                                   Kosztolányi Dezső

   Pöttöm kislány koromban kaptam ezt a pici széket a Nagymamámtól. Egyik reggel szokásához híven  elment a boltba, mire én felébredtem, arra a friss és ropogos kalács, a házi tej mindig ott várt a kis asztalomon. Így volt ez azon a bizonyos reggelen is, mikor ezzel apró székkel tért haza, ami akkor még sötétbarna színben pomázott. Mivel mindig együtt főztünk, ő a konyhában én pedig a mellette lévő kis előtérben, így a szék többszörösen is fel lett avatva, hiszen Mackó urat is jól megreggeliztettem, majd megebédeltettem rajta. Az évek azóta igencsak elteltek, ahogy a Mamám, így a  szék is szép lassan  megöregedett. A kisszéket, akárhová is költöztem, mindig vittem magammal,  egy szép napon pedig úgy éreztem, itt az ideje, hogy új életre kelljen...

 A fa felületeket átfestettem törtfehérre, a kis koszos, hosszú évek porát magába szívó ülőfelületet pedig fehérre fújtam, egy kis órannyal kombinálva. Karácsony közeledtével ünnepi díszbe öltöztettem: Angyalszárny, kristály hópehely, és a végén egy újabb kristály, téli jeges világunk szimbólumaként...

Íme az eredmény...