Régi vágyam volt egy antik hintaló, az elmúlt hetekben pedig sikerült is rálelnem egy édes kis lovacskára. Igaz ő nem teljesen olyan, mint ami az eredti elképzelésem volt, de mikor megláttam teljesen beleszerettem, éreztem, hogy mi most egymásra találtunk :). A lovacskát az interneten találtam, mily meglepő ez a mai világban. Egy ici-pici kis faluba autóztunk el érte, megmondom őszintén, a méreteket nem is kérdeztem meg, így útközben gondolkoztam, hogy majd hogy is rakjuk be az autóba. Mikor megláttam, elcsodálkoztam, mert egy pöttöm kis lovacska volt előttem kb. 100 éves kis tünemény, főleg a kis fara nevettetett meg minket. Nem is teketóriáztunk sokat, megvettük és alig vártam, hogy hazaérjünk vele.
A cicáim is nagy érdeklődéssel fogadták, na jó az igazat megvallva csak az egyikük, Héra, Micó komótosan megszaglászta, majd tudomásul vevé, hogy ezután a lovacska is velünk fog lakni, elballagott.
A lovacskát azóta szépen újjítgatom és hamarosan el is készül egy másik, még titkos kis tárggyal együtt....
Természetesen, ha elkészült, hozom a fotókat és a hozzájuk kapcsoldó kis történetet.
Azt hiszem egy igazi kincs talált rád. Talán sokaknak egy értéktelen kacat, de gondoljatok csak bele 100 év mennyi idő! Mennyivel több mindent megélhetett mint mi! Pedig egyszerű kezek alkották, s szerető kezek fogják legalább száz évvel meghosszabbítani "életét".
VálaszTörlésIgen, én is úgy gondolom, hogy egy igazi kincs került hozzám. Az én szememben minden régi tárgynak, épületnek lelke van, benne van azoknak az embereknek a lelke, akik szeretettel és tudással alkották, használták. Nagyon köszönöm, hogy hozzászóltál, most megmondom őszintén könny szökött a szemembe, ahogy elolvastam az üzenetedet. Megtiszteltetés számomra, hogy követed az oldalam és, hogy így gondolod. Hamarosan pedig megmutatom,hogy "kelt új életre" a Cocó :).
VálaszTörlés