 |
| Valahogy így indult... |
Ez az év sok szempontból más volt számomra, mint a többi. Elment a Nagymamám, lett egy saját üzletem, elindítottam az én kis személyes blogom, különleges embereket ismertem meg, volt öröm és annál több bánat, most mégis igyekszem a szépre emlékezni. A Nagyszüleim és körülöttem lévő idős emberek is ezt tették, sokkal szomorúbb és nehezebb körülmények között is.
Fiatalon nem volt autójuk, szép nagy házuk, nyaralójuk, igaz devizahitelük sem - imádott Nagymamámnak még idős korában sem, Chanel fülbevalója sem - némi önirónia :)- , mert neki a legnagyobb érték a családja volt - , de mikor emlékeztek és meséltek ezek az emlékek mind, mind a gyerekkorukba, a fiatalságukba, a szüleikhez vezettek vissza, emlékek, hangulatok, pillanatok a múltból, amik azzá tették Őket, tesznek minket is, akik vagyunk.
Ragadjuk ki mi is ezeket örömteli pillanatokat, a bánat könnyeiből pedig igyekezzünk építkezni, hiszen így léphetünk feljebb a delphoi-i jósda örök érvényű felíratának "lépcsőjén". (Nosce te ipsum)
Az ember a múltjával, a múlt örömeinek, gondjainak "ráncaival" és terheivel az, aki és akkor lehet szebb a jövő, ha ezekkel együtt élve és ezekből tanulva lépünk tovább azon az úton, amit mi és az életünk során utunkba kerülő emberekkel szövünk közösen. És hogy kivel, kikkel szőjük közösen, az rajtunk is áll, legyen szó a Társunkról vagy Barátról...
 |
 |
 |
| A róka és a gyerek |
Én igyekszem így "szárnyalni", mint gyerekkoromban, hogy ha csak egy töredékét, amit ezektől az idős emberektől magamba szívtam, tovább adhassam...
Ezekkel a gondolatokkal kívánok Mindenkinek szerencsében és szeretetben gazdag "új" évet.
“Már az év, mint homokóra fordul, elfogy az ó, most kezd fogyni az új...”
Babits Mihály
