Ha már emlékek...
Na most jót nevetek magamon is, mert el akartam kezdeni írni valamit, aztán valami teljesen más jutott eszembe, persze azért még az emlékeknél maradva. Vándortábor, üvegezés - ne tessék rosszra gondolni! - első csókok, szerelmek, na de ne nosztalgiázzunk már ennyire. Pedig de szép kis történetei vannak az embernek ezekről, ha másnak nem magának, így aztán meg is tartom őket inkább magamnak és rátérek a bejegyzés valódi miértjére.
Még tavaly nyár végén jártam Pista bácsi házában, de jó is volt. Bújkáltam a pókhálok között, felmásztam a padlásra, persze a nap végére úgy néztem ki, mint egy vásott kölyök. Bár sok minden nálam van már, jobban mondva, ahogy Apám mondaná az ő régiségraktárában, de mindig akad valami, amit vagy nem vettem észre vagy akkor még nem azt láttam benne, bennük, amit ma, de inkább az az igazság, hogy Apámnak az a három szál haja is az égnek állt tőlem, hogy most már hová pakoljon , így sok minden még a házban maradt. Így jártak ezek az üvegek is, amik a padláson porosodtak idestova 20 éve, de most már nem...
Gyönyörűek...igazi kincs mind! :)
VálaszTörlés