Flora adaptációk

Pompei- Flora

 Nos, hogy ismét visszatereljem a blogot egy kis tudomány felé, előveszem a "lexikális tudásom" szárazabb és sokak számára valószínúleg csöppet sem izgalmas részét. No nem mintha a másik részeket ezrével olvasnák, de a remény hal meg utoljára :).

Miután levettem az Armani kardigánomat és lemostam a sminkemet (na jó azt azért nem :) és latin tanárrá vedlettem ismét, nézzük mit is tudunk a képen látható nőalakról. Igen kérem, ő nem csupán egy nőalak, hanem egy dea, egy istennő. A görög - római mitológiában Flóra/ Khlórisz a virágok, a tavasz istennője. Eredendően nimfa volt, akibe beleszeretett Zephürosz /Favonius a nyugati szél és így vált a tavasz istennőjévé. Oh, de szép is ez a történet :). Ez a gondolatmenet vezetett engem, mikor egy kör alakú ékszerre rajzoltam rá alakját. A kör, a világunk, ahol mi is "dea-vá" válhatunk, ha Zephürosz meglibbenti ruháink redőit... (néha úgy érzem, az ilyen asszociatív probálkozások felesleges vállalkozások)

A rómaikanál a Florália igen jelentős ünnep volt, de mivel még nem jött el ennek az ideje, így  ez egy későbbi bejegyzés témája lesz, meg lehet sok is lenne ez így már mára. De felodásként itt van néhány kép, ha másért nem az esztétikai csúcsélmény kevéért, mert az antik kultúra csak nem halt ki teljesen, ha nem is régi valójában van jelen mindennapjainkban, -  így van ez jól- de néha néha egy -egy vonulata megihleti a modern kor művészi világát is.

Ha már virágok és tavasz, akkor illatozzunk is :).

forrás: Vogue Flora Plan

Madame Allure - Carmen egykor és most

Carmen Dell' Orefice

Carmen Dell' Orefice a Nő,  Femme Fatale, Allure, az időtlen szépség.

 Sokat gondolkoztam, hogy mit is írjak ehhez a bejegyzésemhez, mivel a divat bizonyos aspketusai itt felesleges sallangok lennének, főleg, hogy nem is vagyok benne ilyen szinten kompetens.A balett művészetéről pedig elég balgaság lenne részemről írni, mit lehet tenni nem értek hozzá, így inkább a jó öreg mondtást választom, hogy suszter maradjon a kaptafánál. Emlékeim vele kapcsolatban arra korlátozódnak, hogy kislánykoromban az unokatestvéremtől örökölt tütüben igykeszem szőke göndör fürtjeimmel igazi balerinává válni. A balett iránti lelkesedésem aztán itt abba is maradt, néhány éve kortárs darabokat persze megnézek és van egy ebben a témában igen kiművelt barátném, akivel egyszer el is jutok egy klasszkus előadásra. Persze maga a világa elbűvöl, ahogy a komolyzene is, de nem hallgatok természtesen 6 órás Wagner operákat sem, ennek kompenzálására viszont olvasok Vergiliust és Homéroszt eredeti nyelven is :).

De hogy ne térjek el nagyon bejegyzésem eredeti céljától, vissza is kanyarodok Carmenhez. Most mondjam, hogy irigylem, egy szinfónikus hegedűművész és egy magyar származású balerina kislányának gyerekkorát? Nem, nem, inkább lenyűgöz, ahogy Szabó Magda írásai is, hiszen egy szabadszellemű családban nevelkedett "gyermek" történetei ezek.

Nagyon nem is akarom tovább csürni -csavarni a dolgokat, helyette hoztam egy jó nagy adag képet.

ui. Medvegy Klára szavait idézném még:

"És lám-lám, nem csak a tinik tudnak szépek lenni. Ezt minden önértékelés-zavaros nőnek meg kéne mutatni, mint kötelező "olvasmányt"!

66 éve...

80 évesen

Ha most az a bizonyos aranyhal megkérdezne, akkor Szabó Magda és Carmen keveréke szeretnék lenni...

forrás: google, NohaNoor